A határozószók jellemzően melléknevekből képződnek.
Az első/második ragozású mellékneveknél a tőhőz -ē járul, míg a harmadik ragozású mellékneveknél -ter. Az -ns végződésű mellékneveknél (melyek valójában igenevek), a végződés -ntter lenne, de ez rövidül -nter alakra.
Egyes melléknevékből és névmásokból úgy is képezhető határozószó, hogy a szó semlegesnemű tárgyesetét vagy határozói esetét használjuk.
Ennyit elég is tudni a képzésről, hisz úgyis külön tanuljuk meg az egyes szavakat.
A határozószók fokozásáról viszont érdemes tudni, hogy:
- a középfok megegyezik az illető melléknév - melyből a határozószót képeztük - középfokú, semleges nemű alanyesetű alakjával,
- a felsőfok pedig az illető melléknév - melyből a határozószót képeztük - felsőfokú alakjának tövéhez illesztett -ē végződéssel kapható meg.
A szabálytalan határozószókat nem sorolom, úgyis megtanulod őket külön.
A melléknevekről már szó volt, a ragozásnál. Így csak fokozásuk maradt:
- a középfok a tőhőz adott -ior hím- és nőnemben, s -ius semlegesnemben,
- a felsőfok a tőhöz adott -issimus, -issima, -issimum, viszont az alapfokban -er végű melléknevek felsőfoka -rimus, -rima, -rimum, mely az -er végződéshez adódik.
A ragozás ugyanazon szabályok alapján zajlik, mint az alapfokú mellékneveké.
Van egy pár szabálytalan alak (nem sok), ezeket a nyelvkönyvedből lesd ki!
