Az előbb nem felsorolt névmásoknak a használatáról pár szót:
- Mutató névmások: a hic, haec, hoc jelentése "ez", az ille, illa, illud jelentése pedig "az". Az iste, ista, istud jelentése kb. "amaz". Az ille és az iste között a különbség kb. az, hogy míg mindkettő távol van a beszélőtől, az iste attól is távol van, akihez beszélünk, az ille viszont közel van hozzá.
- Az ipse, ipsa, ipsum meghatározó névmás ("maga").
- -dam utótag ("egy bizonyos").
- -quam utótag (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
- -cumque utótag (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
- -que utótag (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
- -libet utótag (a magyar "bár-" vagy "akár-" előtagot jelzi).
- -vis utótag (a magyar "bár-" vagy "akár-" előtagot jelzi).
- ali- előtag (a magyar "vala-" előtagot jelzi).
- ec- előtag ("vajon").
- Szintén alakítható névmás az alapforma megkettőzésével (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
- A 9 speciális melléknév egy része névmási szerepet tölt be - ezek: ūllus ("valamely"), nūllus ("senki, semmi, semmilyen"), uter ("melyik a kettő közül"), neuter ("egyik sem a kettő közül"), alter ("egy a kettő közül", "egyik - másik").
Mutató névmások:
Meghatározó névmás:
Látható, hogy a mutató névmásoknak és a meghatározó névmásnak szinte teljes azonos a paradigmája, így én a következő táblázatot javaslom egyszerűbb megjegyzésre. Sárgával jelölve a szabálytól eltérő alakokat, melyek külön megtanulandók:
Határozatlan névmások:
Láthatjuk: a már tárgyalt kérdő és vonatkozó névmásokhoz képest csak a sárgával jelölt esetekben van eltérés.
A fenti névmásokoz ragasztott tagokkal kapunk meg más határozatlan névmásokat is:
- -dam utótag - a "d" hatására az előtag utolsó "m" betűjéből "n" lesz,
- -quam utótag,
- -cumque utótag,
- -que utótag,
- -libet utótag,
- -vis utótag,
- ali- előtag,
- ec- előtag.
Szintén alakítható névmás az alapforma megkettőzésével.
A ragozás mindegyiknál az alapforma ragozásával egyezik.
A 9 speciális melléknév egy része névmási szerepet tölt be - szó volt már róluk a melléknevek ragozásánál.
