Először a személyes névmások, a visszaható névmás, a személyes névmásként is használatos mutató névmás, a birtokos névmások, s az egyik meghatározó névmás.
Ezeknek a névmásoknak a használatáról pár szót:
- A személyes névmások használata a magyarhoz hasonló első és második személyben (ego, tū, nos, vos). Harmadik személyben azonban nincsenek a latinban személyes névmások, helyettük a személyes névmásként is funkcionáló is, ea, id mutató névmások használatosak.
- Visszaható névmás - ez nyilvánvaló.
- Birtokos névmás - első és második személyben (meus, tuus, noster, vester) magától értetődő, a suum azonban jellemzően "saját" jelentése, harmadik személyben jellemzően az is, ea, id birtokos esetű alakjai használatosak.
- Az idem, eadem, idem meghatározó névmás ("ugyanaz").
- Külön figyelmet kell fordítani a kérdő főnévi (quis, quid), a kérdő melléknévi (quī, quae, quod) és a vonatkozó névmás (quī, quae, quod) elhatárolására. A vonatkozó névmás a magyarhoz hasonló, nincs mit magyarázni. A kérdő főnévi névmással azonban általában a főnévre kérdezünk rá (ki? mi?), míg a kérdő melléknévi névmással a főnév tulajdonságára (kb. kiféle? miféle?).
Látható, hogy a idem, eadem, idem meghatározó névmás teljesen az is, ea, id személyes névmásként is használható mutató névmás -dem végződéssel ellátott változata, csak a sárgaval jelölt alakokat kell külön megjegyezni, valamint azt, hogy az -m végződés a -dem hatására -n alakká változik.
Következzenek a kérdő és a vonatkozó névmások:
Látható, hogy csak a sárgával jelölt esetekben van különbség, valamint abban, hogy főnévi kérdő névmásként - értelemszerűen - nincsenek nőnemű alakok, kizárólag hímnemű és semlegesnemű alakok.
