Mint említettem, a latinban 5 darab főnévragozást és 3 melléknévragozás van. Az első részben az I. és a II. főnévragozást, valamint az I. és a II. melléknévragozást, a második részben pedig a III. főnévragozást és a III. melléknévragozást mutattam ne. Most következik az utolsó két főnévragozás: a IV. és az V.
Hogyan ismerjük fel, hogy mely szavak tartoznak ide? Nagyon egyszerűen: ismét a szótárból:
- a IV. főnévragozásba tartozó főnévek szótári alakja minden esetben -US vagy -Ū végződésű, míg a egyes számú birtokos esetragos alak mindig -ŪS,
- az V. főnévragozásba tartozó főnévek szótári alakja minden esetben -ĒS, míg a egyes számú birtokos esetragos alak mindig -ĒĪ vagy -EĪ.
Szerencsére a nyelvtani nem is könnyebben megjegyezhető itt:
- a IV. főnévragozásban az összes -Ū végű főnév semlegesnemű, míg az -US végűek többnyire hímneműek, a következő nőnemű kivételekkel: acus, anus, colus, domus, idus, manus, nurus, porticus, quinquatrus, socrus, tribus,
- az V. főnévragozásban az összes főnév nőnemű, a következő hímnemű kivételekkel: diēs, merīdiēs.
Íme a végződések:
Megjegyzések:
- a IV. főnévragozást illetően:
- rendhagyó ragozása is van a domus főnévnek,
- néha előfordul az -Ū végződés az -UĪ helyett,
- néha előfordul az -Ī végződés -ŪS helyett egyes szám birtokos esetben,
- néha előfordul az -UBUS végződés az -IBUS helyett,
- az V. főnévragozást illetően:
- egyes szám részes és határozói esetben a végződés -ĒĪ amikor a szótő magánhangzóra végződik, míg mássalhangzóra végződő tő esetében -EĪ,
- néha előfordul az -Ī végződés -EĪ helyett.
