A nyelvkönyvekben - különösen a régimódiakban - az a szokás, hogy egymás után veszik az 5 darab főnévragozást, majd a 3 melléknévragozást, aztán a többi szófaj ragozását is. Én egész másképp csináltam, mert mint egyszerű paraszt, igyekeztem saját dolgomat maximálisan megkönnyíteni.
Így az első részben az I. és a II. főnévragozást, valamint az I. és a II. melléknévragozást mutatom be. Ide vehetném az igenevek egy részét is, de ezt mégsem teszem, mert el akarom kerülni a túlbonyolítást. Az igenevek ragozása úgyis könnyű lesz, ha már tudjuk a főnévek és a melléknevek ragozását.
Hogyan ismerjük fel, hogy mely szavak tartoznak ide? Nagyon egyszerűen: a szótárból. A szótárban minden főnév után esetében annak szótári alakja - mely az egyes számú alanyesetű alak - után szerepel a szó egyes számú birtokos esetragos alakja. (Kivétel: a csak többes számban használatos főneveknél a szótári alak a többes számú alanyesetű alak, utána pedig a többes számú birtokos esetű alak következik.)
Tehát a főnév az I. főnévragozáshoz tartozik ha a szótárban:
- -A, -AE
alakot látunk,
s a II. főnévragozáshoz tartozik, ha a szótárban:
- -US, -Ī,
- -UM, -Ī,
- -ER, -Ī,
- -IR, -Ī
alakot látunk.
Tehát az I. főnévragozáshoz -A végű főnevek tartoznak. Ezek szinte mindig nőneműek. Kivételként hímneműek az -A ra végződő "férfias" foglalkozások nevei, egyes férfi személynevek, valamint a Hādria helynév - ezek hímneműek.
A II. főnévragozáshoz -US, -UM, -ER, -IR végű főnevek tartoznak. Az -UM végű, II. főnévragozáshoz tartozó főnevek kivétel nélkül semlegesneműek. Az -US, -ER, -IR végű, ide tartozó főnevek szinte minden esetben hímneműek, azonban itt vannak kivételek is. Nőneműek az országnevek, a városnevek, szigetek nevei, a legtöbb növény neve, a legtöbb drágakő neve, egyes görög eredetű szavak, valamint az alvus, carbasus, colus, humus, vannus szavak. A semleges nemű kivételek pedig: pelagus, vīrus, vulgus.
Ide tartozik szintén a melléknevek kisebb része, mégpedig oly módon, hogy a melléknév nőnemű alakja az I. melléknévragozás szerint ragozódik, míg a hímnemű és a semlegesnemű alak a II. melléknévragozás szerint.
A végződéseket tekintve, az I. melléknévragozás teljes egészében egyezik az I. főnévragozással, a II. melléknévragozás pedig teljes egészében egyezik a II. főnévragozással, tehát csak egyszer kell megtanulni ezeket a végződéseket.
Az -ER végű főnevek és melléknevek két csoportra oszlanak. Egyik részüknél az E kiesik az egyes szám alanyeseten kívüli összes többi esetben, másik részüknél nem esik ki. A szótárból tudhatjuk meg, hogy az illető szó melyik csoportba tartozik, ugyanis a szótárban jelezve van az egyes számú birtokos eset a főnevek szótári alakja (egyes szám, alanyeset) után. Melléknevek esetek pedig a szótári alak (hímnem, egyes szám, alanyeset) után szerepel a nőnemű és a semlegesnemű alak, melyekből látszik, hogy van-e E-kiesés. (Sok esetben, ha nincs E-kiesés, a szótár csak a hímnemű alakot közli.)
Megjegyzések:
- deA, fīliA, lībertA, stb. - többes szám részes és határozó esetben előfordul a deĀBUS, fīliĀBUS, lībertĀBUS alak is, ennek oka a szó hímnemű változatától való különbségtétel,
- a familiA szó esetében előfordul a familiĀS forma is egyes szám birtokos esetben,
- egyes szavak esetében a többes szám birtokos esetben előfordul az -UM rag is, különösen mértékegységeknél, pénznemeknél,
- a -VUS, -VUM, -QUUS végű szavak esetében az egyes számú ragoknál az U hang helyett O is szerepelhet,
- -IUS és -IUM végű főneveknél az egyes szám birtokos esetben a szótő utolsó I betűje kieshet, azaz a kialakuló -IĪ helyett -Ī lehet a szó vége,
- a deUS szónál a többes számban a következő alakok is lehetségesek: alanyeset dĪ, birtokos eset deUM, részes és határozói eset dĪS.
Továbbá van 9 speciális melléknév - ūllus, nūllus, uter, sōlus, neuter, alius, ūnus, tōtus, alter -, melynek a ragozása kicsit másképp alakul, íme:
Vegyük észre, hogy ragok valójában néhány típusra vezethetők vissza:
- Jegyezzük meg, hogy az -US és -UM alapvégződés esetében a többi rag ezen alapvégződés helyére kerül, míg az -ER és -IR alapvégződés esetében az alapvégződés utánra kerül. Ha ezt megtettük, észleljük, hogy a végződések ugyanazok.
- Szintén észleljük, hogy nincs semmilyen különbség a főnévek és a melléknevek végződései között. Azaz nem kell ezt sem megtanulnunk.
- Jegyezzük meg, hogy többes szám részes és határozó esetben mindig azonosak a ragok.
- Jegyezzük meg, hogy semlegesnemben mindig azonos az alanyeset és a tárgyeset, mind egyes, mind többes számban.
- Jegyezzük meg, hogy a 9 speciális melléknév esetében csak az egyes szám birtokos és részes esetben rendhagyóak a ragok, jegyezzük meg, hogy minden nemben azonos a birtokos rag és ugyanígy minden nemben azonos a részes rag.
- Jegyezzük meg, hogy a 9 speciális melléknév egyikének a semleges nemű alakja rendhagyó: alius, alia, aliud.
Ezek után az I. és a II. főnévragozásról és az I. és a II. melléknévragozásról valójában csupán a következő táblázatot kell memorizálni:
Ugye így egyszerűbb?
