A latin főneveknek a következő jellegzetességeik vannak:
- szám: egyes és többes,
- eset: alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, részes eset, határozói eset, hívó eset, helyhatározói eset,
- nem: hímnem, nőnem, semlegesnem,
- ragozás: öt darab főnévragozás.
A számot az esetekkel együtt fogom bemutatni.
Az esetek közül a hívó esetet és a helyhatározói esetet nem mutatom be, mivel használatuk ritka és csak egyes szavaknál fordul elő. Érdemesebb őket külön tanulni, azoknál a szavaknál, melyeknél használatosak.
A főnevek nemeit az egyes főnévragozásoknál fogom bemutatni. Itt csak annyit mondanék el, hogy amennyiben egy főnévnek van természetes neme, akkor nyelvtani neme egyezik azzal - ez elsősorban személyeket, bizonyos nemhez kötött foglalkozásokat, ill. bizonyos nemű állatokat jelent. Szintén hagyományos neműk van a latinban egyes főnévcsoportoknak: a folyók, szelek, hónapok neve jellemzően hímnem, míg a fák neme jelemzően nőnem.
